Cryonics Questions and Choices
A krioprezervációval kapcsolatos késések nem mellékes kérdés. Ők az elsődleges okai annak, hogy a kriobiológiai csapatok egyáltalán aggódnak az agyért. A jogi halál és a stabilizáció közötti ablak az az időszak, amikor megáll a véráramlás, eltűnik az oxigén, és elkezdődik az ischaemiás sérülés.
Az ischaemia azt jelenti, hogy túl kevés vér jut a szövetekhez. Egyszerűen fogalmazva: az agy éhes marad. Elfogy az oxigénje és az üzemanyaga, ez pedig olyan károkat indít el, amelyek az idővel nőnek. A kriobiológiában ez a sérülés választja szét leggyakrabban a nehéz eseteket a még rosszabbaktól.
Ez az a lényegi tény, amit az emberek gyakran félreértenek. A veszély nem csupán a későbbi hűtés vagy a krioprotektív anyagok. Maga a késés is károsíthatja az agyat, mielőtt a konzerválás egyáltalán megkezdődne. Ebben a pillanatban az illető biológiailag még elég ép lehet ahhoz, hogy beavatkozás történjen, majd ahogy percenként és óránként telik az idő, egyre nehezebbé válik a konzerválás.
Ezért van szükség a standby (készültségi) állapotra. A standby azt jelenti, hogy egy csapat már a jogi halál kikiáltása előtt készen áll, így a stabilizáció a lehető leggyorsabban megkezdődhet. A kijelentést követően a cél a keringés és a légzés helyreállítása, a hűtés elindítása, valamint a véralvadás és az ödéma csökkentése. Ezek a lépések nem semmisítik meg minden kárt, de arra valók, hogy lassítsák a sérülés mértékének növekedését.
A zavar általában a „visszafordíthatatlan” szóval kezdődik. Az orvostudományban ezt a szót gyakran a mai módszerekkel elérhető általános gyógyulással társítják. A kriobiológiában azonban más a jelentése. Egy késés olyan állapotba sodorhatja az agyat, amelyet a jelenlegi orvoslás nem képes visszafordítani, ugyanakkor elképzelhető, hogy a jövőbeli javítás akkor is lehetséges lesz, ha elegendő szerkezet megmarad.
Ez egy nehéz megkülönböztetés. Ez tartja becsületesen a reményt. Emellett elkerüli, hogy a vita egyszerű igen/nem kérdésre redukálódjon. A kriobiológia azon az elképzelésen alapul, hogy egyes sérülések később orvosolhatók, de ez a későbbi javítás attól függ, mennyi sérülés történt a konzerválás megkezdése előtt.
A meleg ischaemia az első probléma. Akkor következik be, amikor a test még meleg, miután leállt a keringés. Az agysejtek nem mindegyike pusztul el egyszerre, ami egyik oka annak, hogy a kriobiológusok arra az ablakra fókuszálnak, amely még az sejtpusztulás teljes befejeződése előtt nyílik. De a pusztulás felé vezető út gyorsan bekövetkezhet, és az agy rossz irányba indulhat hosszú ideje, mielőtt teljesen tönkrementnek látszana.
Ha a szállítás lassú, hideg ischaemia követheti. Ilyenkor az beteget jégbe csomagolják, és a késés folytatódik a krioprotektív perfúzióig. A hűtés segít, de nem teszi ártalmatlanná a késést. Csak a sérülés tempóját változtatja meg.
Itt válik láthatóvá a kriobiológia gyakorlati oldala. A lánc nem egyetlen esemény. Egy sorozat: jogi kijelentés, gyors reagálás, szív- és tüdő támogatás, gyógyszerezés, hűtés, vér helyettesítése, majd krioprotektív perfúzió. Ha a lánc korán megszakad, a későbbi lépéseknek kevesebb alapjuk van a munkához.
A legfájróbb rész az, hogy egyes kárak csendesek lehetnek. Az agy jelenlétet mutathat, és a test lehűthető, miközben a mikroszkopikus sérülés folytatódik. Az ischaemia és a későbbi reperfúzió mindkettő károsíthatja a szöveteket. A reperfúzió azt jelenti, hogy a véráramlás újrakezdődik egy nélküle eltelt időszak után. Ez az újraindítás szükséges, de saját károkat is hozhat magával.
Ezért számít ennyire a késés a kriobiológiai gyakorlatban. A cél nem egy tökéletes megmentés a halál mint jogi eseménytől. A cél az elkerülhető kár korlátozása ezen esemény után. Minden késési perc növelheti annak esélyét, hogy az agy mélyebb sérülési zónába kerüljön, mielőtt a konzervációs fázisnak lenne lehetősége elvégezni a dolgát.
Van egy másik pont is, ami gyakran elmosódik. A kriobiológia nem állítja, hogy a mai eljárások képesek lennének orvosolni az összes ischaemiás kárt. Csak azt állítja, hogy a megmaradt részek konzerválása jobb alapot hagyhat a jövőbeli javításra, mint a semmittevés. Ez a kijelentés szerény. Ugyanakkor ez az egyetlen becsületes kijelentés.
Ennek okán a „visszafordíthatatlan ischaemiás agykárosodás” kifejezést óvatosan kell értelmezni. Jelenlegi orvoslás szempontjából visszafordíthatatlan. Nem bizonyítja, hogy a jövőben semmilyen technológia nem tudna segíteni. Ez inkább egy figyelmeztetés arra, hogy a konzervációs ablak keskeny, és hogy a perfúzió előtti ellátás minősége rendkívül fontos.
A mélyebb kérdés nem az, hogy számít-e a késés. Nyilvánosan számít. A mélyebb kérdés az, hogy mennyi szerkezet éli túl a késést, és hogy a jövőbeli javítás képes-e dolgozni ezzel a megmaradt szerkezettel. Itt helyezi el a kriobiológia a reményét, és itt tartja szem előtt a határait.
Szerintem ez a becsületesség fontos. A remény akkor a legerősebb, amikor nem színleli el a már megtörtént veszteséget. Ugyancsak akkor a legerősebb, amikor nevén nevezi a veszteséget, mert ekkor világossá válik a standby, a stabilizáció és a gyors szállítás jelentése. Ezek nem ceremoniális lépések. Olyan kísérletek, hogy az agy ne lépjen tovább rosszabb sérülésbe, mielőtt a konzerválás megkezdődhetne.
The Longer Horizon (A Hosszabb Horizont) ezt a fajta őszinteséget tekinti a komoly remény első feltételének. Egyetlen tiszta kérdés a kriobiológiáról, a jövőbeli konzervációról és arról, mit jelenthet őszintén a remény, elég ahhoz, hogy kitartsunk mellette.
Article by Lea Varga ·