Cryonics Questions and Choices
Mit árulhat el egy 50. születésnapi konferencia a krioprezervációról, amikor még egyetlen emberi páciens sem éledt fel?
Ez volt a csendes kérdés az Alcor 2022-es 50. évfordulós eseményei mögött. A rendezvény öt évtizedet jelölt meg azóta, hogy az Alcor 1972. február 23-án megkezdte működését. Lehetőséget adott egy nehezebb téma megvitatására is: mit kellene tennie a jövőbeli orvostudománnak, ha az újjáéledés valaha lehetségessé válna.
A születésnapi eseményre 2022. február 23-án került sor, délután 6 órától este 11 óráig, a Roosevelt Islandon található The Sanctuary helyszínen. A este koktélórával kezdődött. Ezt étkezés követte, italokat pénztáras bárban lehetett kapni. A meghirdetett program a krioprezerváció, az élettartam-hosszabbítás, az állatok megőrzése, a fiatalítás és a nyilvános kommunikáció témájú előadásokat hozta össze.
A menetrend tartalmazta Patrick Harris köszöntését, aki ekkor az Alcor elnöke és ügyvezető igazgatója volt. Aschwin de Wolfot a szkeptikusok számára szóló krioprezervációs előadásra nevezték ki. Max More az élettartam-hosszabbítással szembeni kifogásokat vitatta meg. A Reason című szervezet (vagy előadó) a fiatalítási kutatások állapotáról és arról beszélt, hogy az emberek továbbra is választják-e a krioprezervációt. Natasha Vita-More bemutatta a C. elegans – egy kis laboratóriumi féreg – megőrzéséből származó eredményeket és váratlan kimeneteleket. Emil Kendziorra az orvosi biosztázis kommunikációjának új módjairól tartott előadást.
Az esemény ünnep volt. Ugyanakkor nehéz kérdések találkozási pontja is volt. Mit véd a megőrzés? Milyen típusú sérülések keletkeznek hűtés előtt és közben? Mit igényelne a javítás? És hogyan kerülhető el, hogy egy komoly vita lehetőségígéretté váljon?
Az újjáéledés központi gondolata
Az 50. születésnapi anyag jelentős része Robert A. Freitas Jr.-ra és orvosi nanorobotokkal kapcsolatos munkásságára fókuszált. Az alapötlet egyszerűen megfogalmazható. A jövő gépei, amelyek rendkívül pontos irányítással rendelkeznek az anyag felett, ellenőrizhetik a megőrzött szöveteket, és nagyon apró méretben kijavíthatják azokat.
Ez ma nem elérhető módszer. Egy krioprezervált páciens krionikus hőmérsékleten tartható anélkül, hogy számítani lehetne a szokásos biológiai tevékenységből eredő folyamatos romlásra. Azonban a jelenlegi orvostudomány nem tudja felébresztetni ezt a pácienst. Egyetlen emberi krioprezervációs páciens sem halt meg újra.
Freitas az újjáéledést három széles szakaszból álló folyamatként írta le. Először egy jövőbeli rendszer információt gyűjtene a megőrzött szerkezetből. Meg kellene tanulnia, mi sérült meg, és mi maradt érintetlen. Másodszor, kiszámítana egy javítási tervet. Harmadszor, atomi pontosságú gyártással készült orvosi nanorobotokkal végrehajtaná ezt a tervet.
Az atomi pontosságú gyártás azt jelenti, hogy tárgyakat építünk az egyedi atomok vagy kis atomcsoportok feletti irányítással. Ez egy jövőbeli technológia, nem pedig működő klinikai szolgáltatás. Az ötlet azért fontos, mert a hagyományos sebészet nem fér hozzá az agy működését tároló finom szerkezetekhez.
Egy kis példa segít az elképzelésben. Képzeljünk el egy áradás utáni fagyasztott könyvtárat. A polcok, oldalak és tinta mind különböző típusú sérüléseket szenvedhetnek. Egy javítócsapat először térképezné fel a sérüléseket. Aztán döntené el, mely oldalak állíthatók helyre, és mely polcoknak van szükségük támaszra. Csak ezután kezdhetné el a gondos javítást.
Az agy sokkal összetettebb, mint egy könyvtár. A példa csak a munka sorrendjét mutatja be. A vizsgálat megelőzi a tervezést. A tervezés megelőzi a javítást.
Miért számít a megőrzés minősége
A krioprezerváció jogi halálbejelentés után kezdődik. Nem élő személy kezelése. A cél a fizikai változás minél gyorsabb lassítása, majd a test vagy az agy nagyon alacsony hőmérsékleten történő lehűtése és megőrzése.
A modern megőrzési módszerek gyakran a vitrifikációt használják. Ez védő kémiai anyagok alkalmazását jelenti a szokásos jégkristályok képződésének csökkentése érdekében. A jég károsíthatja a sejteket és a finom szerkezeteket. A vitrifikáció nem oldja meg minden problémát. Maguk a kémiai anyagok terhelhetik a szöveteket, és a lehűtés, melegítés, betegség, oxigénhiány, valamint repedések is befolyásolhatják a végső állapotot.
Az állatokkal, szövetekkel és szervekkel kapcsolatos kutatások hasznos rávilágítást adnak. Egy nyúlvese életfenntartásra képes volt körülbelül mínusz 130 Celsius-fokra hűtés és utána melegítés után. Hamuszekérők lábadoztak melegebb hőmérsékleten történő fagyasztás után, a memóriájuk megmaradt. Más tanulmányok kimutatták, hogy megőrzött agyi metszetek sejtszerkezetet, elektromos válaszokat és tanulás-related aktivitásformákat őrizhettek meg melegítés után.
Ezek az eredmények nem bizonyítják, hogy egy megőrzött ember felébreszthető. Azt mutatják, hogy a biológiai szerkezetek néha tolerálhatják a súlyos lehűlést kontrollált körülmények között. Ez egy kisebb állítás, de mégis releváns.
Nagy hiányosságok is vannak. A közzétett bizonyítékok eddig nem mutatnak teljes agyi élőképességet a vitrifikáció és a hosszú távú tárolás után. Részleges agyfagyasztási tanulmányok nem egyenlőek az egész emberre vonatkozó megőrzéssel. A laboratóriumi eredmények nem tudnak válaszolni minden kérdésre egy személyről, identitásról vagy tudatosságról.
Miben részesülhet egy jövőbeli javítási folyamat
A javasolt javítási sorozat egy felméréssel kezdődik. A jövőbeli rendszereknek több skálán is fel kellene térképezniük a sérüléseket. Ezután elérhetnének fontos szerkezeteket például az érrendszeren keresztül, azon hajszálerek hálózatán, amely vérrel látja el a szöveteket.
Ezt követné a stabilizálás. Egyes sérült területek támogatásra lehetnek szükségük a részletes munka megkezdése előtt. A repedések speciális kezelést igényelhetnek. A javaslat szerint a melegítés segíthet összehozni a törött felületeket, mielőtt a javítás folytatódna.
A javítási terv a megőrzött páciensből gyűjtött információktól függne. Emellett kísérleti ismeretektől is, amelyek meleg sérülésekről, hideg tárolásról, vitrifikációról és szöveti gyógyulásról szólnak. A folyamat nem lenne egyszerű felengedés, amelyet spontán gyógyulás követne.
Ezt a pontot könnyű figyelmen kívül hagyni. A jelenlegi krioprezervációs módszerek nem hoznak létre egy fagyasztott pácienst, aki felébredhet melegítéskor. Egy jövőbeli újjáélesztő rendszernek meg kellene vizsgálnia, kiszámítania, újjáépítenie és újraindítania számos összefüggő funkciót. Szüksége lehet sejtmembránok, vérerek, neuronok és az agyon keresztül információt szállító kapcsolatok javítására.
A legfontosabb információ valószínűleg strukturális jellegű. A emlékek és a személyiség nem egy egyszerű helyen tárolódnak. Fizikai alapjuk sok sejt és kapcsolat mintázatától függ. Ha ezek a mintázatok elvesznek, egy jövőbeli gép nem találgatással tudná őket visszaállítani.
Ezért van a megőrzés az identitáshoz kötve. A cél nem a test puszta hidegen tartása. A remény az, hogy elég információ maradjon elérhető a személyről egy jövőbeli javító rendszer számára.
Amit a konferencia bizonyíthatott és amit nem
Az 50. évforduló nem bizonyította, hogy az újjáéledés megtörténik. Nem állapította meg az sikerhez szükséges pontos megőrzési feltételeket. Nem alakította át a nanorobotokat jelenlegi orvosi eszközzé.
Ugyanakkor részletesebb módot kínált a probléma megvitatására. Ahelyett, hogy csak azt kérdeznénk: „Működhet ez?”, az emberek azt kérdezhetik, milyen információnak kell megmaradnia, milyen sérüléseket kell kijavítani, és mely gépek végezhetik el ezt a munkát.
Ez a szóhasználati változás számít. A homályos ígéret nehéz tesztelni. A részletes javaslat lépésről lépésre kérdőre vonható. Néhány rész megbukhat. Más részek hasznos módon vezethetik a kutatást.
Freitas tinédzserkorában, a Star Trek „Space Seed” című epizódjának láttán érdeklődni kezdett a krioprezerváció iránt. Az Alcor körülbelül öt évvel később kezdte meg működését. Évtizedeknyi munka követte, beleértve az orvosi nanorobotikáról szóló nagy mennyiségű írásos anyagot. A történet azt mutatja, hogyan válhat egy távoli ötlet strukturált technikai kérdéssé. Nem azt, hogy a végső válasz biztos lenne.
Szerintem ez a leginkább hasznos tanulság az Alcor 50-ből. A krioprezerváció nem a jövőbeli mentés ígérete. Ez egy bizonytalanság köré épített választás. Erősebb esetére az információk megőrzése és annak lehetőségének nyitva tartása alapul, amellyel a jelenlegi orvostudomány nem tud fellépni.
A konferencia részletei eléggé egyszerűek: egy este, egy 50. születésnap, néhány előadás és egy nyilvános ünnepség. A mélyebb menetrend nehezebben olvasható volt. A jelenlegi megőrzéstől a jövőbeli javításig haladt, majd a technikai reménytől visszatért az bizonyítékok korlátaihoz.
Az olvasó most szétválaszthatja ezeket a rétegeket. Az esemény az Alcor történetét jegyezte meg. Programja a krioprezerváció és a hosszabb élettartam körüli fő kérdéseket fedte le. Nanomedicinai víziója egy lehetséges utat írt le a megőrzött szerkezettől a jövőbeli javításig. Ez egyik sem szünteti meg az ismeretlent.
Itt kezdődik az őszinte remény. A Longer Horizon egy világos kérdést tesz fel a krioprezervációval, a jövőbeli megőrzéssel és azzal kapcsolatban, mit jelenthet őszintén a remény.
Article by Lea Varga ·