Cryonics Questions and Choices
A standby az a időszak, amikor egy krioprenáló csapat egy haldokló személy közelében várakozik, és felkészül arra a pillanatra, amikor a halál hivatalosan is megállapításra kerül. Egyszerűnek hangzik. A gyakorlatban azonban ez a krioprenálás egyik legmegterhelőbb része.
Az ok nyilvánvaló. A csapatnak a megfelelő helyen kell lennie a megfelelő időben, a szükséges felszereléssel, és elegendő hellyel ahhoz, hogy gyorsan cselekedjen, amint a hivatalos megállapítás megszületik. Ha túl korán érkeznek, a költségek és a terhek nőnek. Ha túl későn érkeznek, elvesznek a halál utáni első perceket.
Ez a nehéz egyensúly a standbyon belül. Ez várakozás, de nem passzív várakozás. Az emberek elképzelhetik, hogy egy kis ébresztőóra van az ágy mellett. A valóságban ez jelentheti hordozható jégmedencék csomagolását, gyógyszerek előkészítését, készletek ellenőrzését, szállítási lehetőségek megszervezését, és órákon vagy napokon át való készenlétet. Azt is jelenti, hogy ítéletkészséggel kell dönteni bizonyosság hiányában.
Ez a bizonytalanság teszi olyanná nehézkesnek a standbyt. Egy végleges diagnózisú betegség hosszú ideig tarthat. A végső szakasz gyorsan változhat. Valaki reggel stabilnak tűnhet, este pedig már közel a halálhoz. Egy csapatnak meg kell ítélnie, mikor lép a figyelésről a bevetésre, és nincs tiszta határ, amely pontosan megmondaná, mikor kell elindulniuk.
Ez azért fontos, mert a hivatalos halál előtti és utáni percek központi szerepet játszanak a krioprenálásban. A krioprenáló munka nem halál előtt kezdődik. A hivatalos megállapítás után kezdődik. De a legjobb eredmények, a gyakorlati szempontok szerint, attól függenek, hogy milyen jól készítette fel magát a csapat erre a pillanatra.
Ez a felkészülés az információkkal kezdődik. Minél teljesebb a beteg adata, annál jobban tudja a csapat megjósolni, mire lehet szüksége a testnek. Egy súlyosan kiszáradt beteg nem ugyanaz, mint egy folyadéktól duzzadt beteg. Ezek az állapotok más kezelést igényelnek a stabilizáció kezdetén. Egy jó standby csapat próbálja megismerni, milyen helyzettel áll szemben, mielőtt a test már nem lenne képes ezt közölni velük.
Itt válik a standby egyszerre orvosi és logisztikai feladattá. A csapatnak meg kell értenie a hospice jegyzeteket, a legutóbbi tüneteket, és a romlás valószínű irányát. Tudnia kell, hogy a személy nyugtalan, zavart, álmos, vagy nehezen ébreszthető-e. Tervet kell készítenie a felszerelés-váltásra. Koordinálnia kell a családdal, a hospice munkatársakkal és a szállítókkal egyszerre.
Van egy másik oka is annak, hogy a standby drága. Az időzítés kiszámíthatatlan. Az emberek órákat tölthetnek egy szobában, és sosem hívják őket cselekvésre. Ugyanígy hívnák őket furcsa órán, egy másik városban, kevés előzetes figyelmeztetéssel. Ez azt jelenti, hogy az utazás, a szállás, a munkaerő és a felszerelés tartalékban van, miközben a csapat vár.
A zavar gyakran maga a „standby” szóval kezdődik. Sokan hallják, és egyszerű telefonhívást képzelnek el. De a krioprenálásban a standby azt jelenti, hogy a szervezet felelősséget vállal a helyzet szoros figyeléséért, amint a beteg állapota egyértelműen végleges, vagy hospice ellátásban részesül. Ez egy formális készenléti állapot, nem laza elérhetőség.
Segít megérteni, miért is létezik ez a szakasz egyáltalán. A halál előtti időszak, amelyet gyakran agonális fázisnak neveznek, mély megterhelést jelent a test számára. A légzés egyenetlenné válhat. A pulzus gyengülhet. A véráramlás nem jut el megfelelően a külső szövetekhez. A test már nem tartja fenn önmagát normál módon, és a krioprenáló csapat a következő kár csökkentésére törekszik.
Ez a kár nem absztrakt. Amikor a keringés csökken, a test a vért a magkörnyék felé tolja. A kézfejek, a lábak, a belek és más külső területek kevesebb vért kapnak. A sejtek ebben a szövetekben oxigénhiányba kerülnek. Ez gyulladást vált ki, és áteresztővé teszi az érfalakat. A folyadékok eltolódnak. Duzzadás követheti. A vér lassúvá válik a apró erekben. Amint ez megtörténik, a probléma terjed.
A bél különösen fontos itt. Amint a bélfali véráramlás csökken, a bél nyálkahártyája gyengébbé válik. A baktériumok és toxinok könnyebben átlépve a véráramba. Ez hozzájárulhat a teljes test sérüléséhez. Egy végleges esetnél ez azért fontos, mert minden óra rossz keringés növeli azt a terhet, amit a standby csapat örököl a halál megállapítása után.
A savasság egy másik rejtett probléma. Ahogy a test leáll, hajlamosabbá válik a savasabbá válásra. Egyszerűbben kifejezve: a sav felhalmozódik, amikor az oxigén már nem jut elég jól a szövetekhez. Ez az alacsony pH-s állapot károsíthatja a sejteket, ronthatja a véralvadási problémákat, és kevésbé hatékonnyá tehet egyes gyógyszereket. Emellett azt is tükrözi, mennyi ideig tartott a test a halál folyamatában, mielőtt a teljes keringés leállt volna.
Ez az egyik oka annak, hogy a krioprenálók ennyire törődnek az időzítéssel. Nemcsak a struktúra megőrzésére törekszenek halál után. Ugyanakkor próbálják korlátozni a sérülések láncreakcióját, amely még a hivatalos halál előtt elkezdődik. Minél hosszabb az agonális fázis, annál inkább eltolódik a test olyan állapotba, amely később nehezebben stabilizálható.
Ez az oka annak is, hogy a standby érzelmi szempontból intenzíven hathat minden érintettre. A családok félhetnek, bizonytalanok, vagy hitetlenkedők lehetnek. A hospice dolgozóknak saját céljuk van, amely a kényelem és a szenvedés enyhítése. A krioprenáló csapatnak más célja van, amely a lehető legtöbb sejt halálának megelőzése a hivatalos halál után. Ezek a célok a gyakorlatban átfedhetnek, de nem ugyanazok.
Ez a különbség feszültséget szülhet. Néhány rokon csendet és magánéletet akar. Mások több időt. Egyesek ellenállhatnak az egész elrendezésnek. A standby csapatnak tiszteletben kell tartania az emberi környezetet, miközben mégis egy rendkívül technikai feladatra készül. Ez egy nehéz kombináció. Türelemre, fegyelmet és nyugodt beszédet kér nyomás alatt.
Könnyű alábecsülni, mennyi erőfeszítés jár a készenléttel. A standby nem drámai. Ez papírmunka, ítéletkészség, hőmérséklet-ellenőrzés, készletek és óráknyi figyelem. Emellett a hajlandóság is, hogy közel üljön egy véghez anélkül, hogy azt tenné, mintha többet tudna, mint az adatok engednék.
Ez talán a legőszintébb módja annak, hogy leírjuk. A standby az a pont, ahol a krioprenálás abbahagyja, hogy csak egy ötlet legyen, és versenybe kezd a test utolsó változásaival. Időigényes, mert az idő az, amit próbál megfogva tartani. Megterhelő, mert a test nem vár a kényelemre. És költséges, mert a készenlétnek ára van, még akkor is, ha semmi látható nem történik.
Úgy gondolom, ez teszi a standbýt ilyen komoly részévé a krioprenálásnak. Felfedi a terület közepén lévő igazi kérdést: mekkora felkészülés indokolt, amikor a kimenetel még mindig ismeretlen?
The Longer Horizon gondosan tér vissza ehhez hasonló kérdésekhez. Egy világos kérdés a krioprenálásról, a jövőbeli megőrzésről és arról, mit jelenthet őszintén a remény.
Article by Lea Varga ·