Cryonics Questions and Choices
Egy kérdés lóg a galéria felett: milyen kinézetű jövőbeli javító technológiára van szükség ahhoz, hogy a kriónikát komolyan vehessük hosszú távú reményként?
A nanomedicina galéria képei vizuálisan válaszolnak erre a kérdésre. Nem bizonyítják, hogy a kriónika működik. Egy szűkebb és hasznosabb dolgot csinálnak. Megmutatják, hogyan képzeltek el egyes kutatók és művészek apró gépeket, amelyek egyszer majd áthaladhatnak a testen, megtalálhatják a károsodásokat, és olyan méretarányban dolgozhatnak, ami túl kicsi az emberi kezek számára.
Ez azért fontos, mert a kriónika egy kemény elképzelésen alapul. Ha valakit megőriznek a jogilag kimondott halála után, az egyetlen visszatérési út a jövőbeli javítás lenne. Nem varázslat. Javítás. A testnek vagy az agynak olyan finom szinten kellene helyreállítani a károsodást, mint amilyenhez a mai hétköznapi sebészet még nem fér hozzá.
A galéria formát ad ennek az elképzelésnek. Egy gépet fel lehet rajzolni kis felderítőként, tisztítóként, szállítóként vagy javítóeszközként. Minden kép arra kéri a nézőt, hogy először a funkcióra koncentráljon. Mire képes elérni az eszköz? Mit képes észlelni? Mit tud eltávolítani, mozgatni vagy újjáépíteni?
Miért számítanak a képek egy bizonytalanságra épülő területen
Az emberek gyakran úgy tekintenek a kriónikára, mint egy messzi jövőbe helyezett fogadásra. Ez részben igaz. De a fogadás nem csupán a tárolásról szól. Arról is szól, hogy a jövőbeli orvostudat képes lesz-e cselekedni apró szerkezeteken anélkül, hogy tönkretenné az általuk hordozott információt.
Éppen ezért a galéria több dekorációnál. Segít láthatóvá tenni egy absztrakt problémát. Az agy nem úgy őrződik meg, mint egy teljes élettörténet, ahogy egy fotóalbumot őriznek meg. Ha minden jól megy, szövetként és szerkezettel őrződik meg. A remény az, hogy a szerkezet még mindig elegendő információt tartalmazhat a későbbi javításhoz. Ez a remény nem ígéret. Ez egy kérdés.
A nanomedicina művészet testet ad ennek a kérdésnek. Képzeletbe viszi a kis gépeket, amelyek beléphetnek az erekbe, áthaladhatnak a keskeny tereken, és sorra végezhetik el a feladatokat. A kriónika szempontjából ez az a fajta jövőbeli eszköz, amelynek léteznie kellene, ha a javított feltámasztás egyáltalán lehetséges lenne.
A galéria emellett becsületesen kezeli a méretarányt. Ezek nem óriási gépek egy sci-fi városban. Aprók. A képeken áramlásban közlekedő eszközökként vagy sejteket és kórokozókat célzó egységekként jelennek meg. Ez valósághűvé teszi a kihívást. Minél kisebb a célpont, annál nehezebb a mérnöki munka.
Mit sugall a galéria a javításról
Hasznos módja ezeknek a képeknek az olvasása, ha szerep szerint csoportosítjuk őket.
Néhány tervezet tisztító. Olyan eszközöknek képzelik el őket, amelyek azonosítják a káros anyagot, és emészthetik vagy eltávolíthatják azt. A hétköznapi orvoslásban ezt a feladatot az immunrendszer látja el. A nanomedicina változatok nagyobb kontrollal próbálják ezt megcsinálni.
Néhány tervezet szállító. Anyagot szállítanak egyik helyről a másikra. A megőrzési munkában a szállítás azért fontos, mert egy sérült test nem csupán kémiai probléma. Hozzáférési probléma is. Egy javítóeszköznek el kell jutnia a megfelelő helyre anélkül, hogy további kárt okozna.
Néhány tervezet javító munkás. Sejteken vagy szöveteken cselekvőként ábrázolják őket, mintha képesek lennének diagnosztizálni és kijavítani a károsodást belülről. Ez a legfontosabb gondolat a kriónika olvasói számára. Ha egy megőrzött agyat valaha vissza kell állítani, a javításnak elég pontosnak kell lennie ahhoz, hogy tiszteletben tartsa a finom szerkezetet.
Egyszerű példa segít itt. Képzeljen el egy eldugult csövet, apró törmelékekkel belül. Egy durva eszköz kitisztíthatja a csövet, de megkarcolhatja a falakat is. Egy precíz eszköz eltávolíthatja a törmeléket, miközben sértetlenül hagyja a csövet. A nanomedicina művészet arra kér minket, hogy a testet, és különösen az agyat, ebben a második értelemben gondoljuk el.
Mit jelent ez – és mit nem – a kriónikára
A legerősesten őszinte értelmezés szerény. Ezek a képek egy képzeletbeli utat mutatnak, nem pedig gyakorlati bizonyítékot. Egy emberi kriónikus beteg még nem került feltámasztásra. Egy nanorobot sem vállalt eddig olyan általános javító munkát, amelyet ezek a képek sejtetnek.
Mindezek ellenére a képek mégis hasznosak. Emlékeztetnek minket arra, hogy a kriónika nem csupán a hidegtárolásról szól. Arról szól, hogy a jövőbeli orvostudat képes lesz-e nagyon finom javításra. Ha ez soha nem következik be, a kriónika vakvágány marad. Ha bekövetkezik, a tervezési probléma kevésbé lehetetlennek tűnik a fejünkben.
Itt van egy csendes tanulság a nyelvről is. A megőrzés, stabilizálás és szállítás kifejezés praktikusnak hangzik, mert azok is. Valós lépéseket írnak le a jogilag kimondott halál idején körülvevő folyamatokban. De a mélyebb remény ezen lépések beyond helyezkedik el. Azt kérdezi, hogy elegendő szerkezet túlélheti-e ahhoz, hogy rajta a jövőbeli tudományosság dolgozhasson.
Itt lépnek be néha digitális ötletek a beszélgetésbe. Az emberek szkennelésről, modellekről vagy digitális memóriáról beszélnek. Ezek segíthetnek az identitás társadalmi értelemben vett megőrzésében, és támogathatják az emlékezést. Nem garantálják a túlélést, és nem helyettesítik a biológiai javítást. Ez a határfontosságú. Egy ember modellje nem maga az ember.
A művészeti galéria ugyanazon őszinteség közepén helyezkedik el. Nem claims sikert. Nem ígér feltámadást. Egy jövőbeli eszközt mutat mint lehetséges formát, és nyitva hagyja a kemény kérdést.
Egy józan módja a remény olvasásának
Annak az olvasónak, aki önmaga megtévesztése nélkül próbálja megítélni a kriónikát, ez a megfelelő keret. Kérdezze meg, mi kell legyen igaz ahhoz, hogy a megőrzés számítson. Kérdezze meg, milyen típusú javításra lenne szükség. Kérdezze meg, hogy a képzeletbeli eszközök illeszkednek-e a károsodás méretarányához. Aztán tartsa tisztán a választ. Lehetőleges nem bizonyított. Képzeletbeli nem megépített. Remény nem bizonyíték.
Mégis, a reménynek szüksége van formára. Forma nélkül ködössé és édesen válik. Formával keményebb dologgá válik. Tesztelhető biológia, mérnöki munka és idő ellen. A nanomedicina galéria ad ennek a reménynek egy látható formát.
Ezért számítanak a tizenöt kép. Nem rendezik el a kriónika kérdését. Segítik nevezni azt. És ez gyakran ott kezdődik, ahol a komoly gondolkodás indul.
The Longer Horizon (Hosszabb Horizont) éppen ilyen gondolkodáshoz készült, ahol egy világos kérdés egyszerre tarthatja magában a jövőbeli lehetőséget és a jelenlegi korlátokat.
Article by Lea Varga ·