Cryonics Questions and Choices
A kriogenika mit kínál valójában, amikor az tények még hiányosak?
Ez a kérdés lapul elől az 12. oldalon. Nem egy könnyű vigasztalás oldaláról van szó. Egy új módszerről, egy díjról és egy kemény ítéletről szól arról, mi számít ígéretnek és mi bizonyítéknak.
A kriogenika gyakran egy egyszerű emberi vágyból indul ki. Az élet véget ért. Egy személy reméli, hogy a jövőbeli ellátás még mindig számít. De a vágy egy szigorú határra ütközik. A kriogenika csak a hivatalos halotti bejelentés után kezdődik. Nem kezelés egy még élő személy számára. Ez a pont fontos, mert sok ember elmosja a megmentés és a megőrzés közötti határt.
A 12. oldal egy aldehiddel stabilizált krioprezervációnak, vagyis ASC-nek nevezett módszerről szól. Az egyszerű gondolat könnyen áttekinthető. Először a szövetet kémiai úton rögzítik. Ez azt jelenti, hogy szerkezetét stabilabbá teszik. Aztán olyan módon hűtik le, amely a jég okozta károsodás csökkentését célozza. A cél, hogy a finom agyi szerkezet sokkal közelebb maradjon eredeti formájához.
Az Agymegőrzési Díjat ez a megközelítés nyerte el, mivel a így kezelt nyúl-agyakat a hivatalos értékelés során megkülönböztethetetlennek ítélték a kontrollcsoportéhoz képest. Ez egy lenyűgöző eredmény. Megmutatja, hogy a szerkezet sokkal jobban megóvható, mint sokan korábban lehetségesnek hitték. Nem mutatja az emberi feléledést. Nem mutatja, hogy egy megőrzött személy később felébred majd.
Ez a különbség a lényeg magja. A kriogenikában a megőrzött szerkezet csak a történet egyik része. Egy szerkezet megőrizhető anélkül, hogy bebizonyítaná, hogy a memória, az identitás vagy a tudatosság visszatér. Ezt a megkülönböztetést én lelkileg megrázónak találom. Ez őszintén tartja a reményt.
Annak megértéséhez, miért, segít szétválasztani három lépést. Először a stabilizáció következik. Ez a korai ellátás, amely a sérülés csökkentését próbálja meg a hivatalos halotti bejelentés után. Következik a szállítás, ami a beteg hosszútávú ellátásra való szállítása felesleges késedelem vagy kár nélkül. Aztán következik a megőrzés, ami a hosszú tárolási szakasz. Minden lépésnek megvannak a saját gyenge pontjai.
Ezért a kriogenika soha nem csak egy fagyasztóról vagy tartályról szól. Sokkal korábban kezdődik, az időzítéssel és a kezeléssel. Ha az első órák rosszul sikerülnek, a későbbi lépések csak annyit tudnak tenni. Ezért térnek vissza sok kriogenikai viták a standby állapotra. A standby azt jelenti, hogy a beteg közelében kell készülni, hogy a cselekvés gyorsan elkezdődhessen a hivatalos halotti bejelentés után. Ez egy gyakorlati válasz arra a tényre, hogy a biológia nem vár.
Az oldal valami mást is bemutat. A kriogenika nem egyetlen ötlet. Különböző módjait foglalja magában a jövővel kapcsolatos gondolkodásnak. A hagyományos kriogenika az egész beteg vagy az agy alacsony hőmérsékletű tárolását célozza halál után. Az ASC más, mert kémiai rögzítést használ hűtés előtt. Egyes emberek ezt a szerkezeti megőrzés erősebb formájának látják. Mások azt kérdezik, vajon a kémiai lépés megváltoztatja-e, mit kellene később a technológiának helyreállítania.
Egy kis példa segít. Képzeljen el egy összehajtott, nedves és részben szétszakadt papírtérképet. Még láthatók az utak, ha elég részlet megmarad. Ha a térképet gondosan lemásolták a károsodás előtt, egy jövőbeli olvasónak nagyobb esélye lehet a használatára. A kriogenika erre hasonló dolgot remél az aggyal. A remény nem az, hogy a papír varázserejével újra új lesz. A remény az, hogy elég információ megmarad ahhoz, hogy később számítson.
De az agy nem egy papírtérkép. Élő szövet, amelynek kémiája, sejtjei és funkciói összefüggenek. Ezért számít a körültekintő nyelvhasználat. Egy megőrzött nyúl-agy tudományos állítást támaszthat alá a szerkezetről. Nem támaszthatja alá azt az állítást, hogy egy emberi elmét teljes mértékben megmentették. Egy emberi kriogenikai beteget még nem élesztettek fel.
Itt jelennek meg a digitális ötletek is a vitában, de csak a peremeken. Egyes emberek azon tűnődnek, vajon egy megőrzött agy, egy felvétel vagy egy modell egyszer segíthet-e egy személy rekonstrukciójában. Ez egy valódi jövőbeli kérdés. Ez is egy kérdés sok hézagokkal. Egy digitális archívum szavakat és képeket tárolhat. Nem garantálhatja az identitást vagy a tudatot. Egy modell utánozhat mintázatokat. Nem ugyanaz dolog, mint a helyreállított élet.
Tehát mit kellene egy olvasónak kivennie egy ilyen oldalból? Nem biztosítságot. Sem elutasítást sem. Az őszinte válasz szűkebb. A kriogenika a tiszta reményről egy komolyabb műszaki kérdés felé mozdult. Néhány megőrzési módszer most már sokkal jobban védi a szerkezetet, mint korábban. Ezért érdemes tanulmányozni a területet. Nem szünteti meg az ismeretlent a javítás, a memória és a személyes túlélés körül.
Van egy gyakorlati oldal is, amely a tudomány belsejében rejtőzik. Az új módszerek nem számítanak, ha nem ismerhetők fel, tesztelhetők és elfogadhatók. A kriogenika gyakran késedelmet szenvedett, mert a jó ötletek lassan mozognak intézmények, költségvetések és szokások keresztül. Ez nem egy fényes probléma. Ez egy valós. Ebben a bizonytalan mezőben a lassú elfogadás alakíthatja azt, amit kipróbálnak és amit hátrahagynak.
Az olvasók számára, akik szembenéznek a saját halandóságukkal, ez lehet a 12. oldal valódi értéke. Tiszta elmét kér. Türelemmel fordul a tényekhez. Felhívja a figyelmet arra a különbségre, hogy egy módszer, amely többet őriz meg, és egy ígéret, amely túl sokat mond. Ezek nem ugyanazok a dolgok, és a kriogenika attól függ, hogy ismerjük-e a különbséget.
Szerintem ezért marad meg bennem ez az oldal. Nem hisz nélküli bizonyítékot kér. Ítéletet kér bizonytalanság alatt. Ez egy nehezebb feladat, de egy emberiebb is.
A Hosszabb Horizont ebben a térben él. Egy világos kérdés a kriogenikáról, a jövőbeli megőrzésről és arról, mit jelenthet őszintén a remény.
Article by Lea Varga ·