Cryonics Questions and Choices
A valós kérdés itt egyszerű: mit adtak hozzá ezek a négy név a kriobiológiához, és miért számítanak még mindig? A válasz nem az, hogy bebizonyították, hogy az emberi kriomegőrzés működik. Valami szűkebbet és hasznosabbat tettek. Segítettek elmozdítani a kriomegőrzést a hagyományos fagyasztástól a vitrifikáció felé, egy olyan módszerrel, amelynek célja a jég kialakulásának elkerülése.
Ez a különbség számít. A mikroszkopikus szinten a jég kemény és éles. Élő szövetekben a jég szétszakíthatja a szerkezetet. A vitrifikáció megpróbálja annyira gyorsan lehűteni az anyagot, a megfelelő kémiai segítségnyújtással együtt, hogy üveg-szerűvé váljon kristályok helyett.
Mit jelent a vitrifikáció hétköznapi nyelven
A legtöbb ember tudja, mi történik, amikor a víz lefagy egy jégkockatartóban. Szilárddá válik, mert a jégkristályok növekednek. A biológiában ez gyakran probléma. A sejtek és szövetek tele vannak finom részekkel, és a jég károsíthatja őket.
A vitrifikáció egy másfajta megszilárdulás. A víz és az oldott vegyszerek annyira sűrűvé és lassúvá válnak, hogy a kristályoknak nincs lehetőségük kialakulni. Az anyag megkeményedik jég nélkül. Ez a 1984-es Fahy, Macfarlane, Angell és Meryman által kiadott cikk mögötti alapötlet.
Ez fontos volt, mert a kriobiológia mindig szembenézett egy központi kihívással. Ha a jövőbeli lehetséges javítás érdekében meg akarjuk őrizni a szerkezetet, a károsodást a lehető legalacsonyabban kell tartani. A vitrifikáció egy új utat kínált. Nem ígért tökéletes megőrzést. Jobb fizikai logikát kínált, mint a egyszerű fagyasztás.
A cikket nem szlogenként írták. Technikai érvelés volt. Áttekintette a vitrifikáció elvei mögötti alapelveket, megnézte a terület állapotát, és feltette a kérdést, hogyan működhetne egy gyakorlatias vitrifikációs séma. Ez a fajta munka számít, mert a kriobiológia módszereken áll vagy esik, nem kívánságokon.
Miért tartoznak ezek a négy név össze
Fahy az a név, amelyet a kriobiológiában dolgozó emberek többsége emlékszik. Szoros kapcsolatba került a vitrifikációs munkával, és később segített bemutatni, hogy ez a módszer többre is képes, mint csak papíron létezni. Macfarlane és Angell a fizikai kémia és a kriobiológiai gondolkodásból érkeztek. Meryman mély kriobiológiai tapasztalatot hozott, és gyakorlati aggályokat táplált a biológiai megőrzéssel kapcsolatban.
Közös értékük nem egyetlen trükk volt. Egy gondolkodásmód-váltás volt. Ahelyett, hogy a fagyasztási károsodást kis bosszúságként kezelték volna, fő ellenségként kezelték. Ez komoly változás. Azt jelenti, hogy a terület a szokványos reményről a mechanizmuson alapuló remény felé mozdul.
Van itt egy egyszerű emberi tanulság is. A jó megőrzési tudomány nem fantáziával kezdődik. A kérdéssel kezdődik: „Mi a károsodási út, és hogyan csökkenthetjük?” Ez egy jobb kérdés, mint csodát kérni.
Egy kis példa: egér embriók
Az 1984-es cikk egy évével Fahy és Rall munkát tett közzé egér embriókról, amelyeket -196 Celsius-fokra hűtöttek vitrifikációval. Ez a cikk azért volt fontos, mert bemutatta, hogy a jég nélküli kriomegőrzés működhet élő rendszerben ellenőrzött körülmények között.
Az egér embriók nem emberek. Nem bizonyítják az emberi feléledést. De egy valós példát mutatnak arra, hogyan mozoghat egy laboratóriumi módszer az elméletből biológiai sikerbe. Ez az a fajta lépés, amire a kriobiológia épít. Bizonyítékra van szüksége arra, hogy a megőrzési módszerek jobban megőrizzék a szerkezetet és a funkciót, mint a régebbi megközelítések.
Egyszerűen így lehet gondolni rá. Ha egy oldalt szeretnénk későbbi olvasásra tárolni, nem akarjuk, hogy gyűrődjön, szakadjon el vagy homályosodjon el. A jéggel való fagyasztás úgy tűnik, mintha áztatnánk az oldalt, és betennénk egy hideg dobozba. A vitrifikáció közelebb áll ahhoz, hogy az oldalt egy száraz, stabil állapotba zárnánk. Az oldal még mindig nem ugyanaz, mint egy élő ember, de a károsodás kevésbé súlyos.
Mit jelent ez a kriobiológiára, és mit nem
Ez a kutatás jobb megőrzési stratégiát adott a kriobiológiának. Nem adott mentési garanciát. Egyetlen emberi kriomegőrzött beteget sem élesztettek fel. Ez az tény marad a középpontban.
A későbbi irodalom tovább épített ugyanarra aígéretre és ugyanarra a korlátra. A vitrifikációt más környezetekben is bemutatták, hogy megőrzi a funkciót biológiai anyagokban, beleértve a szöveti és oltási munkákat is. Ez megerősítette a bizalmat a módszerben megőrzési eszközként. Nem változott az alapvető bizonytalanság az emberi felépülésről hosszú tárolás után.
Itt számít az őszinte nyelvhasználat. A vitrifikáció csökkentheti az egyik típusú károsodást. Önmagában nem képes helyreállítani egy embert. Nem oldja meg a halál problémáját. Megcélzza a lánc egy lépését, azt a lépést, ahol a szerkezetet vagy károsítják, vagy érintetlenebbül hagyják.
Európában élők számára, akik gyakorlati kérdéseken keresztül találkoznak a kriobiológiával, ez gyakran a téma nehéz magva. A standby, a stabilizálás, a szállítás és a megőrzés mind próbálkozások arra, hogy a jogi halál utáni intervallumot kevésbé pusztítóvá tegyék. A vitrifikáció ebbe a láncba tartozik. Az a rész, amely megpróbálja megőrizni a finom szerkezetet, amennyire a jelenlegi tudomány engedi.
Miért számítanak ezek a nevek ma is
Fahy, Macfarlane, Angell és Meryman nevei még mindig számítanak, mert fordulópontot jelölnek. Azt mutatják, amikor a kriomegőrzés elkezdett egy óvatosabb fizikai ötletre támaszkodni. Azt is megmutatják, hogyan kölcsönöz a kriobiológia a szélesebb kriobiológiától, ahelyett, hogy elkülönülne attól.
Ez egészséges. Komoly területnek bármilyen jó tudományt kellene kölcsönöznie, ahol csak megtalálja. Ugyanakkor kicsiben kell tartania az igényeit, hogy hű maradjon. A vitrifikáció egy komoly megőrzési módszer. Nem a halandóság kész válasza.
Lehetséges, hogy ez szerénynek hangzik. Szerény. De a szerény ötletek még mindig megváltoztathatják, mi a lehetséges. Egy módszer, amely elkerüli a jeget, többet megőrizhet abból, amire a későbbi javításnak szüksége lenne. Ez nem a visszatérés ígérete. Ez egy ok, amiért egyes emberek komolyan veszik a területet.
És ez a legtisztább módja ennek a témának a megértésének. Fahy, Macfarlane, Angell és Meryman segítettek átirányítani a kriomegőrzést a vitrifikáció felé, a modern megőrzési viták szívében lévő jég-mentes ötlet felé. Ha most már látod, miért volt fontos ez az elmozdulás, akkor azt is láthatod, miért beszélnek a kriobiológiáról reménnyel és visszafogottsággal egyaránt.
The Longer Horizon ezt a csendes feszültséget tartja. Egy világos kérdés a kriobiológiáról, a jövőbeli megőrzésről és arról, mit jelenthet őszintén a remény.
Article by Lea Varga ·