Cryonics Questions and Choices
A kriopreservation meghosszabbíthatja az egészséges élettartamot az életfontosságú sejtek megőrzésével. Ez a nyers válasz, és ez az egyetlen őszinte, amit óvatosan tudok adni. Nem azt jelenti, hogy bizonyított lenne, képes-e a kriopreservation visszaszerezni az ember egészségét. Azt jelenti, hogy az ötlet arra irányul, hogy a sejtek és szövetek ne romoljanak tovább halál után, így a jövőbeli orvostudománynak több alapanyaga legyen dolgozni vele.
Ez azért számít, mert az öregedés nem egy egyszeri bekövetkezmény. Egy hosszú folyamat a károsodásról, veszteségről és hanyatlásról. A kriopreservation ennek a folyamatnak a határán áll. Nem gátolja meg az öregedést élő szervezetben. Hanem azt próbálja elérni, hogy a testet – vagy gyakoribb esetben az agyat – jogi halál után megőrizze egy olyan állapotban, amely esetleg lassítja egyes szerkezetek és sejtek állapotának gyors romlását, mint amilyen amúgy bekövetkezne.
Úgy gondolom, ott rejlik a valódi kérdés. Nem a képzeletben. Nem a bizonyosságban. Hanem abban, hogy a halál utáni életfontosságú sejtek és szerkezetek megőrzése kinyithat-e egy keskeny jövőbeli utat, amit a szokásos földhalál vagy hamvasztás bezár.
Az „életfontosságú sejtek” szó technikusnak hangzik, de az ötlet egyszerű. A sejtek azok a kicsi élő egységek, amelyekből a test felépül. A kriopreservationban az a remény, hogy elég gyorsan és kellő körültekintéssel lehűtik a testet, hogy lassítsa ezeknek a sejteknek a károsodását. A fő aggodalom az agy, mert az emlékezet, a tudat és az identitás az agyi felépítéshez kötődik. Ha ezt a szerkezetet súlyosan megsérítik, kevés maradhat vissza, amit a későbbi orvoslás helyre tudna hozni.
Ezért beszélnek a kriopreservation területén a készenlétről, a stabilizációról, a szállításról és a megőrzésről. A készenlét azt jelenti, hogy egy csapat az illető közelében várakozik. A stabilizáció gyors beavatkozásokat jelent a károsodás lassítására jogi halál után, például hűtéssel és a keringés rövid ideig tartó támogatásával. A szállítás az illető hosszútávú tárolóegységbe helyezését jelenti. A megőrzés pedig a hőmérséklet drasztikus csökkentését, ami miatt a bomlás majdnem teljesen lelassul.
Szerintem ez a sorrend gyakorlatias, sőt rideg is. Az idő köré épül. Percek számítanak. Órák számítanak. Minél nagyobb az oxigénhiány és a meleg eredetű keringési zavar, annál több sérülés halmozódik fel. Ezért helyeznek ennyi hangsúlyt a gyors reagálásra és a gyors hűtésre a kriopreservation csoportok. Ők úgy látják, a megőrzés minősége attól függ, mennyi károsodást sikerül megelőzni a mélyhideg kezdete előtt.
Ebben egy józan logika húzódik meg. A hideg lassíthatja a kémiai folyamatokat. Nagyon alacsony hőmérsékleten a szövetek hosszú éveken át megőrizhetők. Ez az a tudományos háttér, amelyre a kriopreservation épít. De a megőrzött szövet és egy újjáéledt, egészséges ember között hatalmas a szakadék. Emberben ezt eddig nem sikerült igazolni. Ezt a rést szem előtt kell tartani.
Amikor tehát újra elolvasom a címet, lehetőségként értelmezem, nem ígéretként. A kriopreservation meghosszabbíthatja az egészséges élettartamot az életfontosságú sejtek megőrzésével, de csak abban a szűk értelemben, hogy a precízebb megőrzés megnyithatja a jövőbeli lehetőségeket. Megóvhat némi biológiai információt attól, hogy túl hamar elvész. Elkerülheti, hogy a jövőbeli gyógyítás teljes tönkremenetel helyett csak részleges kárral induljon.
Ez egészen más, mint azt állítani, hogy a kriopreservation mára már meghosszabbítja az egészséges életet. Nem teszi. Nem terápiás eljárás élő embereken. Csak jogi halál után veszi kezdetét. Nem is jelenlegi gyógymód az öregedésre, betegségekre vagy agysérülésekre. Ezek kemény keretek, és nem szabad őket elmosni.
Egy másik korlát ugyanolyan fontos. Nincs olyan emberi páciens a kriopreservation területén, akit már újjáélesztettek volna. Ez a tény megváltoztatja minden állítás súlyát. Azt jelenti, hogy a jövőbeli technológiához kötődő reményről beszélünk, nem a múltbeli sikerekre épülő bizonyítékról. Azt is jelenti, hogy a sejtmegőrzés, szervvizsgálatok, állatkísérletek és laboratóriumi eredmények nem kezelhetők bizonyítékként arra, hogy egy egész emberi lényt visszahozhatnak.
Mindenesetre úgy vélem, nem szabad túl gyorsan elvetni az ötletet. A modern kriopreservation nem csupán a fagyasztásról szól. Arról is szól, hogy minimalizálják a károsodást a mélyhideg beállta előtt. Arról is, hogy a lehető legjobban megőrizzék az információt a szövetekben, különösen az agyban, amennyire a mai módszerek engedik. Vannak, akik digitális archívumokat vagy egy személy mesterséges intelligencia-alapú modelljét tekintik egyfajta jövőbeli támpontnak az emlékek vagy a személyes hagyaték szempontjából. Érthető, miért keltenek ezek az elképzelések érdeklődést. Ugyanakkor egyik sem garantálja a túlélést, az identitás megőrzését vagy a tudatot. Nem helyettesítik a biológiai megőrzést.
Itt válik a hangnem óvatosabbá számomra. A remény lehet valós anélkül, hogy hangos lenne. A jövőbeli orvosok talán majd megtanulják, hogyan javíthatók ki a most még orvosolhatatlan károk. Az új módszerek talán egyszer majd jobban helyreállítják a szerveket, az idegeket vagy az agyszövetet, mint ahogy a mai orvostudomány bármikor is álmodhatna róla. De a „lehetséges” a kulcsszó. A kriopreservation erre a szóra épít.
A szolgáltatókkal kapcsolatos és jogi kérdések szintén részei a képnek, bár csak nagyobb vonalakban. A szabályok, adminisztráció, finanszírozás és a határokon átnyúló szállítás országonként és egyedi esetenként eltérő. Európában ez komolyan számít, mert a jogi halál kiváltásának eljárásai, a szállítási előírások és a helyi egészségügyi rendszerek nem egységesek. A gyakorlati megoldás soha nem univerzális.
Úgy vélem, sokat segít, ha az érzelmi elvárásokat szerényen tartjuk. A kriopreservation nem garancia arra, hogy a halált visszafordítják. Hanem egy feltételezés, hogy a test egyes részeit – különösen az agyat – elég jól megőrzik ahhoz, hogy később számítson. Ez egy komoly állítás. Ugyanakkor egy bizonytalan is. Mindkettő ugyanabban a mondatban helyet kap.
Az egészséges öregedés szempontjából a kriopreservation tehát ma nem kínál életmegtartást. Amit kínál, az egy esély – bár természetesen bizonytalan –, hogy megőrizze az életfontosságú sejteket és felépítéseket halál után, így a jövőbeli orvostudomány számára több kiindulópont maradjon. Ez nem vigasztaló történet. Egy feltételes elképzelés. És egy ilyen területen a lehetőségek őszintébbek, mint a biztos ígéretek.
A The Longer Horizon egy világos kérdést tesz fel a kriopreservationről, a jövőbeli megőrzésről és arról, mit jelent őszintén a remény. Ez a megfelelő mércéje ennek a témának. Nem a bizonyosságé. Nem a megadásé. Csak egy tiszta pillantás arról, ami még megőrizhető, és arról, ami még nem garantálható.
Article by Lea Varga ·