Cryonics Questions and Choices
Egy egyszerű kérdés áll a kriónia középpontjában: pontosan mit is őrzünk meg?
A csábító válasz az „a test”. Ez közel van, de még mindig túl homályos. A kriónia nem arról szól, hogy egy tartalék szervet jégen tárolunk. Arról szól, hogy megpróbálunk egy egész élőlényt megőrizni, vagy legalább annyi szerkezetét, amelyet a jövőbeli orvostudomány esetleg egyszer meg tud javítani.
Ez a különbség számít. Egy szerv tanulmányozható, fagyastható, felmelegíthető és néha kutatási célokra felhasználható. Egy ember sokkal nagyobb és érzékenyebb lény. A kriónia célja, hogy megtartsuk a szervezett egészet, különösen az agyat, mert ott élnek a memória, a személyiség és az élet mintázata.
Miért nem ugyanaz a szerv és az élőlény
Egy szervnek van feladata. A vese kiszűri a vért. A szív pumpálja azt. A szaruhártya törli a fényt. Ha ezek valamelyikét elég jól megőrzik, az hasznos lehet. De egy élőlény több a részek gyűjteménynél. Egy élő rendszer, amelyben minden rész másoktól függ.
Ezért nem bizonyítja egy megőrzött szerv, hogy egy embert vissza lehet hozni. Csak azt mutatja, hogy néhány biológiai anyagot úgy lehet tárolni, hogy a szerkezete későbbi felhasználásra épen maradjon. Egy teljes emberi test sokkal nehezebb probléma. A test nagy, a szövetek eltérőek, és az agy különösen érzékeny az oxigénhiány, a jég, a hőmérséklet-változás és a kémiai stressz okozta károkra.
A kriónia ebbe a hézagba illeszkedik. A kriobiológiából merít, amely a méhőmérsékleten történő megőrzés tudománya, de nincs olyan rekordja, mint a szervbankolásnak vagy a szövetmegtartásnak. Egy emberi kriónia-páciens sem lett még újraélesztve.
Mit tud a megőrzés, és mit nem
A laboratóriumokban sokféle sejtet és szövetet változó sikerrel őriztek meg. Kis mintákat, embriókat, spermiumokat, petesejteket, szaruhártyákat és egyes egyéb szöveteket évek óta tanulmányoznak. Bizonyos esetekben a szerkezet elég jól túléli a folyamatot, hogy később hasznos legyen. Ez valós előrehaladás. Azt mutatja, hogy a hideg lassíthatja a károsodást, és a vitrifikáció – ami egy üveghez hasonló, jégkristálymentes állapot – megvédhet bizonyos biológiai anyagokat.
De ezek az eredmények nem skálázhatók tiszán egy teljes emberi lényre. Egy cserépben lévő sejt egy dolog. Egy egész élőlény valami más. Ahogy a méret nő, úgy nőnek a problémák is. A hűtés tovább tart. A vegyszerek egyenetlenül mozognak. Különböző szövetek különbözőképpen reagálnak. Ami az egyik részt segíti, az árthat a másiknak.
Ezért félrevezető úgy beszélni, mintha a kriónia már most „szerveket” őrzene ugyanolyan módon, ahogy egy embert őrizne. A kifejezés rendben hangzik, de elrejti a kemény igazságot. A kriónia egy kísérlet arra, hogy egy elhunyt ember biológiai szerveződését megőrizzék, nem pedig egy megoldott módszer egy készen használható test tárolására.
Egy kis példa világossá teszi a különbséget
Gondoljunk egyetlen virágra egy pohár vízben. Ideig-óráig friss maradhat, ha a szárát levágják és lehűtik. Most gondoljunk egy egész kertre, gyökerekkel, talajjal, időjárással és évszakokkal. Egy virág ideiglenes életben tartása nem ugyanaz, mint egy kert életben tartása.
Ez a különbség a szerv és az élőlény között. Egy szív vagy egy vese egységként megőrizhető. De az ember maga a kert. A test egy összefüggő rendszer, és az agy ennek a rendszernek a legérzékenyebb része.
A kriónia ezt a rendszert próbálja megvédeni a jogilag kimondott halál után, a készenlét, stabilizálás, szállítás és megőrzés során. A folyamat csak egy hivatalos, jogilag megerősített halotti bejelentés után kezdődik. Nem egy élő személy kezelése. A cél nem a halál lefagyasztása. A cél a károk csökkentése a halál kimondása után, abban a reményben, hogy a jövőbeli tudomány többet majd tud, mint mi ma.
Miért változtatja meg az agy a kérdést
Sokan először a testmegőrzésként gondolkodnak a krióniáról. Mégis a mélyebb kérdés általában az agy. Ha a memória, a szokások és az identitás az agy szerkezetétől függ, akkor a valódi kérdés az, hogy ez a szerkezet elég hosszú ideig meg tud-e élni ahhoz, hogy később számítson.
Itt segít a körültekintő nyelvhasználat. A megőrzött szerkezet nem ugyanaz, mint a megőrzött tudatosság. Egy agy, amely megőrzi some architektúrát, még nem egy gondolkodó ember. Egy digitális archívum nem egy elme. Egy mesterséges intelligencia modell nem egy lélek gépben. Ezek az eszközök egy nap segíthetnek a memóriában, a életrajzban vagy a személyes történelemben, de nem garantálják a túlélést.
Ez az őszinteseg vonala. Ez a nehéz vonal is. A kriónia komoly kérdés, mert a jövőbeli javítás felé nyúl. Nem ígéret, hogy az identitást biztonságosan elpakoltuk.
A határok láthatók, és láthatónak kell maradniuk
A megőrzés tudománya valós eredményekkel bír. Megmutatta, hogy sejteket, szöveteket, embriókat és egyes kis szerveket hasznos módon lehet tárolni. Ugyanakkor megmutatta, mennyi kár jelenik meg még mindig, amikor a méret nagyobb lesz. A jég, a kémiai toxicitás, az egyenetlen hűtés és a törékeny agyi szövet mind akadályok maradnak.
Tehát a megfelelő tanulság nem az, hogy „semmi sem működik.” Az lenne túl egyszerű. A megfelelő tanulság az, hogy a részleges siker az egyik szinten nem válik sikeressé minden szinten. Egy megőrzött szerv nem egy megőrzött ember. Egy megőrzött test nem bizonyíték a jövőbeli újjáéledésre. És egy megőrzött agy nem ugyanaz, mint egy visszatért én.
Ezért a kriónia a komoly lehetőség terében helyezkedik el, nem a biztosságban. Azt kérdezi, vajon a jövőbeli orvostudomány képes-e egyszer megjavítani azt, amit a mai orvostudomány nem tud. Ma nem válaszolja meg ezt a kérdést.
Az olvasó most láthatja a magavonalas különbséget. A kriónia az élőlény megőrzéséről szól abban a reményben, hogy egy nap meg lehet majd javítani. Nem egy szerv tárolásáról szól, és erről nem mondani emberről. Ez a különbség megváltoztatja az egész témát.
The Longer Horizon ezen a fajta kérdésen marad, azon a típusú kérdésen, amely azt kérdezi, mit jelenthet őszintén a remény, amikor az idő hosszú, és a biztos rövid.
Article by Lea Varga ·